Mi is az a pálmafa?

Ősibb és levezetettebb fajokat egyaránt magába foglaló, rendkívül változatos rend. Egyetlen családja mintegy 2800 fajt foglal magába.

A pálmafélék családja - Arecaceae (Palmae)

Évelő, nagy termetű, rendszerint el nem ágazó és egyenletesen vastag szárú növények tartoznak ide . Pálmatörzsük az elfásodó levélhüvelyekből alakul ki. A rügyben még ép, bepödrött leveleik fejlődésük közben válnak szárnyasan vagy legyezőszerűen tagoltakká. Többnyire erősen elágazó, torzsaszerű virágzataikat egy buroklevél (spatha) borítja be. Virágaik általában egy-, ritkábban kétivarúak. Az egyivarú virágúak között ismerünk egy- és kétlakiakat is. Rendszerint két körbe rendeződő 3-3 lepellevelük nem feltűnő. Porzóik száma 3 vagy annak többszöröse. Három termőlevélből alakuló termőjük rendszerint 3 magot érlel. Kivétel a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) , amelynek apokarpikus termőtájában csupán egy termőlevél alakul bogyóterméssé .

A közönséges datolyapálma az emberiség legkorábbi kultúrnövényei közé tartozik. Elő-Ázsia sivatagi térségeiben és az arab oázisokban termése az emberek legfőbb élelmiszere. Fiatalabb leveleiből zöldséget készítenek, az idősebbek pedig takarmányozásra vagy éppen házak fedésére alkalmasak. Fáját építkezésekhez, pörkölt magvait pedig kávépótlóként használják. A Kanári-szigeteken őshonos kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) az egyik leggyakrabban telepített pálmafaj. A Földközi-tenger környékén is gyakran találkozhatunk vele. Termése nem ehető. A kókuszpálma (Cocos nucifera) csonthéjas termése már cönokarpikus. Külső terméshéja bőrszerű, a középső pedig levegőt tartalmazó rostos anyagú. Ez utóbbiból különböző használati tárgyakat - pl. szőnyeget - készítenek. Belső, kemény terméshéján (csonthéj) belül a kókuszreszelék alapanyagát képező, olajban gazdag endospermium (kopra), legbelül pedig nyersen is fogyasztható tejszerű folyadék (kókusztej) van.

A Kaliforniából és Arizónából származó, mintegy 25 m magas, tövén elefántlábszerűen megvastagodó törzsű Washington-pálmát (Washingtonia filifera) igénytelensége miatt szintén szívesen telepítik. A szabalpálmát (Sabal palmetto) az amerikai indiánok hasznosították sokoldalúan. Leveleiből kalapot, kosarat, kötelet és zsákot fontak, termésének kipréselt nedve pedig gyógyszerként és afrodiziakumként szolgált. Az összes pálmafaj közül a szágópálma (Metroxylon sagu) törzséből lehet nyerni a legtöbb lisztet. Leveléből, levélnyeléből építkezési anyagokat, kivájt törzséből kenut készítenek.

A szalakkapálma (Salacca zalacca) termését elsősorban a Maláj-félszigeten fogyasztják szomjúságoltó és frissítő hatása miatt. A kertészek és a szőlészek által korábban elterjedten használt rafiát a Madagaszkár szigetén honos rafiapálma (Raphia farinifera) levelének rostjaiból állítják elő. A bételpálma (Areca catechu) termését, elsősorban az indomaláj térségben, pörkölést és főzést követően, megfűszerezve a bételbors (Chavica betle) levelébe tekerik és enyhe narkotikumként rágva fogyasztják. A fejben vértolulást okoz és a nyálat vörösre festi. Az olajpálma (Elaeis guineensis) termésének húsából olajat nyernek, amit főzésre és margarin készítésére használnak. Európában két pálmafaj honos: a nyugat-mediterráneumban elterjedt törpepálma (Chamaerops humilis) és a Kréta szigetén őshonos krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti) .

forrás:hik.hu