Kancsóka (Nepenthes)

Hol élnek ezek a növények?

A Kancsóka féléknek 86 faja ismert, trópusi éghajlaton, Dél-Kelet-Ázsia, Észak Ausztrália, Madagaszkár dzsungeleiben élnek, de a legtöbb Malajziában, Borneón (34 faj) és Szumátrán (26 faj). Létfeltételük a magas páratartalom. Tápanyagszegény körülmények között is megélnek, mivel képesek az elfogott rovarok megemésztésére, és a tápanyagaik kivonására. Többnyire kúszónövények, de néhány fajta egyhelyben él. Úgy is hívják őket, hogy majompohár, mivel a majmok alkalomadtán kiisszák a kancsó tartalmát. Általában a Kancsókákat két csoportra szokták osztani, alföldi és felföldi tipusokra. A felföldiek hegyvidéken élnek és szükségük van arra, hogy a hőmérséklet lecsökkenjen esténként. Ezeken a hegyvidékeken egyébként nincs olyan trópusi forróság mint azt gondolnánk, 10-20˚C az általános. Az alföldi fajoknak viszont 20-30˚C között hőmérséklet az ideális. Az alföldi fajoknak nem kell az esti hőmérsékletcsökkenés. Persze vannak köztes fajok is, amelyeknek a két élőhely viszonyainak keverékét is elviselik.

A kancsócsapda működése

A Kancsókák passzív csapdával fogják meg az áldozatot. Kancsó formává alakult leveleket használnak vonzó illatanyagokkal és színekkel, hogy elkápráztassák és odacsábítsák az áldozatokat. Különös kancsóik és húsevő természetük miatt olyan értékesek a gyűjtők számára. A levelek csúcsán indák nőnek, melyekkel a növény először megkapaszkodik. Ezek a végükön megduzzadnak, és ideális körülmények között színes levegővel teli kancsókat képeznek. A kancsók hamarosan saját emésztő folyadék kiválasztását kezdik meg, és egy szintig feltöltődnek. Általában a növény aljáról származó kancsók testesebbek, a rajtuk található "szárnyak" - melyek föntről lefelé párhuzamosan futnak - nagyobbak. A feljebb található kancsók általában keskenyek, nyílástól lefelé szűkülnek. A felső és alsó kancsók néha abból is megkülönböztethetőek, hogyan csatlakoznak az indához. Ha elölről, akkor alsó, ha hátulról, akkor felső a kancsó, bár ez a szabály nem alkalmazható minden Kancsóka fajtára. A Kancsókák fedője nagyban különbözik egymástól méretben és alakban. A fedő néha mint esernyő működik, távoltartva az esőcsepeket, nehogy belessenek az emésztőnedvekbe és felhígítsák azokat. Ugyanakkor a fedő mint leszállópálya is funkcionál az elővigyázatlan rovarok számára, amelyeket a kancsó odavonz. A fedő a kancsó szájának a hátuljához csatlakozik, amelyet a perisztoma nevű gallér vesz körül. Ez néha kiterjed a kancsó szájának belsejébe is, megakadályozva a rovarokat a menekülésben. A fedő és a kancsó találkozásánál található egy hátranyúló apró nyúlvány, sarkantyú is. Az emésztőnedvek baktériumokat is tartalmaznak, amelyek segítenek az áldozat feldolgozásában. Ezek a nedvek fajonként különböznek, lehetnek olyan hígak is akár a víz, vagy nagyon sűrűek és ragadósak is.

Hogyan tartsunk otthon kancsókákat?

A Kancsókák tartása elterjedt a húsevő növényeket gyűjtők körében. Fajonként különböző törődést igényelnek. A megfelelő gondozást általában gyönyörű kancsókkal és egészséges növekedéssel hálálják meg. Ha nem gondoskodunk róluk megfelelően, az a csökevényes hajtásokból, az elhaló kancsókból állapítható meg. Általánosságban elmondható, hogy könnyű a Kancsókát lakásban tartani, csak a megfelelő hőmérsékletről és páratartalomról kell gondoskodni. Egy florárium, kiszuperált terrárium vagy akvárium kivállóan gondoskodik a szükséges páratartalomról. Táptalajnak használjunk Novobalt tőzegmohát, ezt a bomlása miatt 2-3 évente cserélni kell. Amikor beültetjük a növényt, adjunk egy kis vizet az egyes kancsókba, mert szállítás és ültetés közben az emésztőnedvek kifolynak, ami gyakran a kancsók elszáradásához vezet. A vízzel feltöltés segít ezen. Természetes folyamat, hogy a levelek és kancsók idővel elhalnak, ezeket érdemes levágni. Csak tiszta esővizet, desztillált vizet vagy forralt és lehűtött vizet használjunk az öntözéshez, soha se csapvizet. A növény földje mindig legyen nedves, nem szabad, hogy két öntözés között kiszáradjon. Öntözzük alaposan, de tápoldatozni nem szükséges, esetleg minimális mennyiséget használhatunk, mert lelassítja a kancsó képződést. A legjobban bevált 10%-nyi (az emésztőnedvhez képest) vízzel higított főtt tojás sárgája fecskendezése a kancsókba.

Szaporítás dugványozással

A gyorsan növő Kancsókafajok könnyedén kinövik a rendelkezésre álló helyet. A megoldást az jelenti, hogy a növényt visszavágjuk. Ilyenkor hamarosan egy új hajtás keletkezik. Ha két hajtásunk van, akkor vágjuk le a nagyobbat, és hagyjuk a kisebbet megnőni, ez biztonságosabb a visszavágásnál. Mindig használjunk éles és steril szerszámot a vágáshoz, az ejtett sebhelyet lehetőleg gombaölővel kezeljük. A levágott részek felhasználhatóak dugványként, általában több új növényt is nevelhetünk egy levágott hajtásból.

Szaporítás magról:

A Kancsókák kétlaki növények, tehát csak akkor hoznak termést, ha hím és nőivarú növényünk egyszerre virágzik. A kis virágoknak nincsenek szirmaik, 4 csészelevél és porzók vagy termők találhatóak a virág közepén. A virágok nem mutatósak, a Kancsókákat csak a kancsók szépsége miatt tartjuk. A him-/nőivarú virágok aránya 75%:25%, tehát a nőivarú növényekből nincs annyira sok a Kancsókák világában. A magokat kezeljük gombaölővel ültetés előtt. A hőmérséklet a felföldi vagy alföldi növényeknek megfelelő, a páratartalom minimum 80% kell legyen, és a magok kevesebb mint 2 hónap alatt csíráznak. Hagyjunk 5cm-t a magok között. Csak akkor ültessük át kis növényünket ha már 5 vagy több levele van. Egyébiránt a fiatal növények ugyanolyan gondoskodást igényelnek mint a felnőttek, kivéve, hogy több fényt kívánnak.     

                                                                           forrás:gazlap.hu

Alföldi csoportba tartozó növények

Az alföldi fajok esetében ügyeljünk arra, hogy a leveleket és a kancsókat ne érje közvetlen napfény, mert könnyen megperzselődhetnek a hajtások. Jó néhány faj kifejezetten félárnyékos helyen érzi jól magát (N. rafflesiana, N. macfarlanei, stb.)
Ha új növényre teszünk szert, fokozatosan szoktassuk hozzá az új körülményekhez, elsősorban a fényhez. Használjunk árnyékolót vagy tompítsuk a terráriumot megvilágító fényt.
Nyáron a tűző napsütéstől óvjuk, de mindenképpen világos helyen tartsuk a növényeket, mert csak így lesz a kancsóknak szép élénk színe. Télen a lehető legvilágosabb helyen tartsuk.


Az alföldi típusok nagyon szeretik a meleget. Az ideális (nappali) hőmérséklet körülbelül a 25-35 C körül mozog.
Éjszakára körülbelül a fele. Ha a hőmérséklet kb. 7C alá süllyed, a növény nagy valószínűséggel elpusztul!
Ha a növényeket terráriumban tartjuk, akkor a megfelelő hőmérséklet fenntartásához használhatunk egyszerű akváriummelegítőt.


A legtöbb húsevő növényhez hasonlóan a Kancsókák is igénylik a lágy vizet. (esővíz, forralt vagy desztillált víz)
Ennek ellenére eltűrik ha néha csapvizet kapnak, de az ideális számukra is a lágy víz.
Nagyon fontos a jó vízelvezetés a gyökérzónában, de az alföldi fajok valamivel jobban tűrik a nedvesebb körülményeket mint a felföldi növények. (Köszönhetően a nagyobb hőmérsékletnek, és a gyorsabb párolgásnak)
Ügyeljünk, hogy a földje mindig nedves legyen, de a felesleges vizet távolítsuk el, mert a gyökerek érzékenyek a rothadásra.
A növényeket mindig felülről öntözzük, és vigyázzunk nehogy a kancsókba kerüljön felesleges víz.


Nagyon magas kell, hogy legyen a levegő páratartalma a növények körül. Ha terráriumban tartjuk a növényeket, akkor célszerű a cserepek alá egy műanyagrácsot tenni, és ez a rács alatt kb. 2-3 cm-re mindig legyen víz. Így a magas páratartalom megoldott.
De a szellőztetésre fordítsunk mindig különös gondot!


Ültetõ közegnek 25% durva, orhideáknak való kéreg keverék, 25% finomra tört, orhideáknak való kéreg keverék, és
50% mohatőzeg a leg megfelelõbb.
Ügyeljünk a megfelelő keverék elkészítésénél, hogy mindegyik alapanyag steril legyen! Mentes mindenféle kórokozótól és kártevőtől.
Ha esetleg gondot okoz a keverék elkészítése, örömmel tájékoztatlak, hogy nálunk hamarosan beszerezhető lesz!
Minden tavasszal, a növekedési időszak megkezdése előtt ültessük át a növényeket a fenti keverékbe.

A Kancsókák azon kevés húsevő növények közé tartoznak, amelyeket lehet tápoldatozni. De egyáltalán nem javasoljuk, mert a tápoldatozás több kárt okozhat mint hasznot. Ha mindenképpen ki akarjuk próbálni, akkor ne a hagyományos módon, hanem az alábbiak szerint járjunk el :
legalább 1/4-ére hígított műtrágyát készítünk (pl.: Miracid), és közvetlenül a kancsókba fecskendezünk egy keveset.
Érdemes a régebbi, öreg kancsókat tápoldatozni, mert ha esetleg túladagolnánk a szert az új, fiatal kancsók még életben maradnak.
Esetleg lombtrágyával lehet néha permetezni. A 0,03%-os ammónium-nitrát oldat jól bevált, de csak mint lombtrágya a levelekre permetezve, úgy, hogy a talajra ne kerüljön.


Nem igazán károsítják a rovarok, inkább a növény károsítja oket :)
Esetleg a levelek fonákján tűnhetnek fel Pajzstetvek, de ezeket egy kis denaturált szeszbe mártott vattával könnyen eltávolíthatjuk.
Ha a fentieket betartjuk, nem lesz sok gond ezekkel a csodálatos növényekkel. Ha a növény nem vagy csak kis kancsókat fejleszt növeljük a páratartalmat, ha fakók a kancsók akkor kevés a fény.
Levéltorzulás pedig akkor figyelhető meg, ha véletlenül tápoldatot kapott.

Felföldi csoportba tartozó növények