Edőcske (Yose-ue)

Ennél a stílusnál egy lapos, többnyire ovális tálba, vagy egy vékony sziklalapra ültetjük a fákat. A beültetett fák száma már három is lehet, (liget) de sokszor 25-35 fát is felhasználnak, de mindig páratlan számút. A fákat úgy kell elhelyezni, hogy bármelyik oldalról nézzük az erdőt, nem lehet három fa egy vonalban. Ez elég nehéz feladat, előzőleg le kell rajzolni a fák elhelyezkedését. Az erdőnek nem kell (szabad) homogénnek lenni, több kisebb csoportban ültessük a fákat, pl. 11 fából álló erdőnél egy 5 és egy 6 fás csoportot alakítunk ki, néha úgy, hogy a kisebb csoportok „dombon” legyenek. Két domb közt esetleg apró kavicssorral utat vagy patakot szimbolizálhatunk. A fák lehetnek fiatalok is, persze már alakítottak. Kezdőknek is ajánljuk, mert viszonylag rövid idő alatt sikerélményük lehet. A különböző vastagságú fákat úgy helyezzük el, hogy elöl a vastagabbak, hátul a vékonyabbak legyenek, ezzel a perspektívát növelve természetes hatást kelt. Az erdő körvonala egyenlőtlen oldalú háromszög legyen. Rendszerint azonos fákból készítik az erdőt, noha a mi erdeink többnyire vegyesek, de különböző igényű és eltérő növekedésű fákból erdő megtartása különösen nehéz. Egy ilyen kompozíciót csak néhány évig tartható meg, mert gyakorlatilag nem lehet átültetni, ezért szét kell szedni és újratelepíteni. A sziklalapra telepített erdőnél a szélen agyaggal legyen körülvéve, és nagyon óvatosan kell öntözni, hogy ne mossa le a víz a földet. A lemosott földet pótolni kell. Nyáron félárnyékban tartjuk, télen fagytól védeni kell, mert az átfagyás tönkreteheti. A legtöbb valóságban is erdőt alkotó fa alkalmas erdőtelepítésre. A beültetésnél a tál aljára beerősítünk egy műanyag vagy nem rozsdásodó fémhálót, és a fákat ehhez erősítjük hozzá. Az összes bonszáj stílus kialakításához szükség van a jó ízlésre, ez különösen vonatkozik az erdőre. A kiállításokon alaposan nézzük meg, fényképezzük, vagy rajzoljuk le, sokat tanulhatunk belőle.